|
Josephine
Készítette: Lakatos Adrienn Történelemtanár
Josephine,eredeti néven Marie Joséphe Rose Tascher De Martiviquen töltötte első 15 évét. 1779-ben férjhez ment a hadsereg egy, fiatal és gazdag tisztjéhez, Alexandre de Bearuharveis vikomthoz, és Párizsba költözött. Bár Joséphin két gyermeket szült Alexandernek (Hartensiá-t és Eugéne-t), a hiú férfi szégyelte az asszony vidékies egyszerűségét, ezért nem volt hajlandó bemutatni őt Marie-Antoenette versailles-i udvarában. Olyan közönyösen viselkedett feleségével , hogy 1785-ben az asszony kieszközölte a különélést. Joséphine 3 évig maradt Párizsban, megtanulta a divatos világ viselkedésmódját, aztán 1788-ban hazautazott. Martiniquen 1790-ben rabszolgalázadás tört ki, s ekkor Joséphine visszatért a forradalmi Párizsba. Az előkelő társaságba járt, amikor azonban férje, aki a forradalmi hadseregben szolgált, a baloldali jakobinusoknál kegyvesztett lett, és 1974-ben kivégezték, az asszony élete is veszélybe került. Börtönbe vetették a thermidor 9-i (július 27-i) puccs azonban véget vetett a terrornak, és a Direktórium Színre lépésekor már ismét vezető szerepet játszott a párizsi társasági életben. Az akkor már igencsak kifinomult Joséphienek sikerült magára vonnia a feltörekvő fiatal katonatiszt, Bonaparte figyelmét. Amikor Napóleont kinevezték az itáliai hadjárat parancsnokává, Joséphine feleségül ment hozzá 1796. március 3-én kötöttek polgári házasságot. Joséphine közönyös feleségnek bizonyult, nem is válaszolt az eljövendő császár szenvedélyes szerelmes leveleire, s miközben Bonaparte Egyiptomban harcolt, egyáltalán nem szomorkodott férje távolléte miatt. Párizsban számos alkalom kínálkozott a ragyogásra és a szórakozásra, férjének dicsőségét is itt élvezhette ki a legkellemesebben. Mohó étvággyal fogyasztotta az elismerést, az ünneplést. Meghitt viszonyban állt Barras-sal, részt vett minden estélyén, bálján és ő maga is rengeteg vendéget látott el, hahotázó vidámságtól visszhangzott a háza. Később Murat szeretője lett. Könnyen engedett az izmos katonának, de ez a viszony is csak rövid ideig tartott. Murat is megcsalta Charles-sal, az olaszországi hadsereg fiatal tisztjével. Az élvezetek forgatagába olykor esett egy-egy árnyék, méghozzá Napóleon levelei, amikre elég ritkán válaszolt. Bonaparte, fenyegetőzött, hogy elválik tőle, de az asszony gyerekei lebeszélték erről, s végül Bonaparte megbocsátott neki, sőt hajlandó volt kifizetni neje időközben felhalmozott hatalmas adósságát. A karzuli rendszer idején Joséphine vigyázott, hogy ne okozzon több botrányt, és társadalmi pozícióját férje politikai karrierjének előmozdítására használta fel. Amikor Napóleon 1804-ben a franciák császára lett, felesége rábeszélte, hogy kössenek ?újabb? házasságot, ezúttal egyházi szertartás szerint. A császár engedett a kérésnek és a ceremónia 1804. december 1-én lezajlott. Másnap Joséphine már, mint császárné vett részt Napóleon megkoronázásán a Notre-Dame székesegyházban. Úgy látszott, Joséphine helyzete szilárd. Gyermekei házasságai - Horteinsia Napóleon Lajos nevű fivéréhez ment feleségül, Eugéné pedig a bajor király leányát vette feleségül- megerősítették a pozícióját. Azonban túlzott igényessége, költekezései valamint az, hogy nem tudott fiút szülni Napóleonnak, feszültté tette viszonyukat. Napóleon azonban reménykedett, hogy politikailag kedvező házasságot köthet I. Ferenc császár lányával, Mária Lujzával, ezért 1810-ben semmissé nyilvánítatta 1804-ben kötött házasságát, azzal az indoklással, hogy a szertartáson nem volt jelen a plébános. Ez a kis szabálytalanság, amely a jelek szerint előre megrendezett volt, lehetővé tette Napóleon számára, hogy megszabaduljon Joséphintől, mégpedig válóper, a szabályos válási eljárás ugyanis nem tetszett volna sem az egyháznak, sem az osztrák császárnak. Joséphine visszaszorult a Párizs közelében lévő malmaisani palotájába, ahol továbbra is fényűző mulatságokat rendezett, a számlákat továbbra is a császár állta. Napóleon bukása után Joséphine kieszközölte, hogy Sándor orosz cár oltalmába kerüljön, de nemsokára meghalt. (1814. május 29) |